Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Egy szippantás a jóból

Jegyem van egy útra.
Nincs kitöltve, meddig jó.
Néhány kör a nap körül.
A vége úgysem látható.
Nincs visszaút, se megállás.
Gyere, légy egy kicsit útitárs.
Szép ajándék volna
néhány közös állomás.  

Történnek a dolgok,
változnak és múlnak el.
Jegyem van a show-ra,
és itt mindent látni kell.
Hátha benne van a megoldás.
Keress jó helyet, hogy jobban láss.
Az se baj, ha mégis
káprázat csak, semmi más.  

Ameddig életben vagyok,
mindent megpróbálok, megnézek,
nincs semmi, ami másról szól.
Valahogy minden napra kell
egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat,
néhány szó, egy mosoly, egy mozdulat,
egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap.
Egy szippantás a jóból.  

Régen volt a kezdet,
távol van a vége még.
Jegyem van a Földre.
Kell-e? Sose kérdezték.
De ha így van meg az egyensúly,
ez a cél – de mi van ezen túl?
Gyere velem, játsszuk el,
hogy ez most valami új.  

Ameddig életben vagyok,
mindent megpróbálok, megnézek,
nincs semmi, ami másról szól.
Valahogy minden napra kell
egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat,
néhány szó, egy mosoly, egy mozdulat,
egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap.
Egy szippantás a jóból.

  1. kozma zsuzsa:
    2009 július 20

    Kedves Attila. A dalszövegeid bölcsen a valóságot írják le, amelyek mindenkihez szólnak és jól megjegyzendőek. Én biztos tanítanám, ha még aktív tanár lennék az iskolában, hogy a gyerekek is tanuljanak belőle.
    Gratulálok!
    Kívánok Neked további sok sikert! Minden csodálatom a Tiéd! Jó egészséget kívánok!
    Zsuzsa

  2. hat:
    2009 július 20

    Köszönöm, Zsuzsa!
    Minden szépet neked is!
    hat

Hozzászólok